2008. november 14., péntek
korai értelmetlenkedés
Mint
Párnám közt halódik a hajnal
közben még
csikket szed az álom
kelni kell
hátamon dobol megint
három fényes-zöld majom
túl sok értelmetlen zörej
a
mosdó rám kacsint
magam képére görbítem az arcom
szám sarkán tegnapról
maradék mosoly
csak nyelem a higanyt
majd láb láb után teszek
és elindulok mint
akinek felfalták a lovát...
2004. valamikor