2007. november 19., hétfő
bécsi hóesés
Visszhang
Lassan hóba fullad a város,
Kavarog a lámpafény akár
fejemben a szavak,
ahogy próbálom
az ént
beletuszkolni a versbe.
És tessék
itt vagyok
ahogy ropognak alattam a léptek
Majd miként fázós kézzel
háttal nekidőlve a szélnek
addig görbítek teret és időt
mígnem Te is itt leszel
a versben velem,
Vagy legalább távoli csókjaid
visszhangja a számban,
ahogy verődnek
fogsortól
fogsorig
2007. november 20., 13:19
látom, felraktad...tényleg nem lóg ki ordítóan a tuszkolni ige:)
jah, és még egyszer: KÖSZÖNÖM!!!