2007. november 19., hétfő

bécsi hóesés

 

 

Visszhang

Lassan hóba fullad a város,
Kavarog a lámpafény akár
fejemben a szavak,
ahogy próbálom
az ént
beletuszkolni a versbe.

És tessék
itt vagyok
ahogy ropognak alattam a léptek
Majd miként fázós kézzel
háttal nekidőlve a szélnek
addig görbítek teret és időt
mígnem Te is itt leszel
a versben velem,
Vagy legalább távoli csókjaid
visszhangja a számban,
ahogy verődnek
fogsortól
fogsorig


2007. november 15.
Bécs
 
ez a Kedvesé. csak Neki!

Eddig 1 komment érkezett

  1. zsuzsanna

    látom, felraktad...tényleg nem lóg ki ordítóan a tuszkolni ige:)
    jah, és még egyszer: KÖSZÖNÖM!!!


Szólj hozzá te is

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz »

 

 

 


« semmiségek       volt »